Vecsei Mari kezébe veszi a dolgok irányítását (II./3. jelenet)

EGYIK Ah, Biberach lovag! Hát téged is látni errefelé?
MÁSIK Nocsak, tiszt úr! S vajh Jagót mi szél fújta e tájra?
BIBERACH Beszélik, túlságosan eluralkodott a szeretet a Szabadfelhő téren. Jöttem, hogy tegyek valamit a dologban.
JAGO Nos, nem kertelek, magam is éppen ez ügyben járok el.
BIBERACH Számíthatok-e akkor terád, méltó elődöm? Mert ahogyan azt az Othellót kicsináltad, az mestermunka volt, barátom!
JAGO Téged is elismerés ér mindazért, amilyen helyzetbe Bánkot hoztad, tisztelt utódom! Akkor hát munkára, mi több, férfimunkára, lovag!
 
EGYIK Szervusz, Mari! Bocsáss meg, hogy faképnél hagylak, de az ügyben futkározom, hogy megalakíthassuk a Nők a Másvilági Tévéhíradóban egyletet!
MÁSIK (elhűlve) Minek az, Eszti? Különben tényleg, szia.
TAMÁSI ESZTI Mert a Varga Jóska mindig lenyom bennünket!
TAKÁCS MARIKA (még elhűltebben) Neked bajod van a Jóskával?
TAMÁSI ESZTI Nekem? Már miért lenne? Velem mindig nagyon kedves. Együtt kezdtük.
TAKÁCS MARIKA (megenyhülve) Együtt bizony. A Hargita stúdióban. Hát lehet azt elfelejteni?
TAMÁSI ESZTI Akkor hát pláne köztünk a helyed! Majd küldök belépési nyilatkozatot.
TAKÁCS MARIKA (tépelődve) Hát… nem is tudom. Én valahogy nem szeretek tag lenni.
BIBERACH Hahh! Lám, rág már a cselszövény! Majd túljárok én az eszükön! Még hogy egylet! Még hogy belépési nyilatkozat!
JAGO Igazad van, jó lovag! De halld szavaim: úgy vélekedem, e tervből származhatna nekünk is némi nyereségünk!
BIBERACH Mire gondolsz, Jago? Ismersz, nekem ott van a haza, hol a haszon – s miért ne húzzam azt? Hisz, aminek meg kell történni, az a nélkül is megtörténik.
JAGO Magam sem vélekedem másképp, Biberach! Tudod, látszat csupán, hogy hűség, szorgalom hajt – a magam haszna, Isten a tanúm! Mert ha szívem hajlamát s való mivoltát föltárnák külső tetteim, kabátom ujján hordhatnám szívemet, s a varjak csipkedhetnék. Nem az vagyok, ami!
 
NŐ (papírokat lobogtatva) Összeszámoltuk: itt, a Másvilágon, ahogyan a Földön is, százból ötvenketten nők vagyunk! És csak negyvennyolc a férfi!
FÉRFI (ugyancsak papírokkal) Viszont az idén negyvennyolc éves földi híradónak huszonkilenc évig nő volt a főszerkesztője, és csak tizenkilenc éve uralkodnak fölötte férfiak! Mi ez, ha nem maga a megtestesült hátrányos helyzet?
NŐ (higgadtan) Igen, de Rózsikából egy volt. És utána hány férfi következett?
FÉRFI (ugyancsak higgadtan) Szám szerint sok, csakhogy átlagban mennyi ideig?
NŐ Na, és az operatőrök? A Vecsei Marit leszámítva volt bárki más is?
FÉRFI Aha! Akkor nézzük a vágókat! Akadt ott férfi akár csak mutatóba is?
NŐ És a gyártás? Miért voltak onnan kirekesztve a nők?
FÉRFI És az archívum? Onnan meg hová tűntek a férfiak?
 
BIBERACH (súgva) Eljött a mi időnk, Jago. Kezdődjék a mulatság!
JAGO (kiáltva) Emberek! E helyzetben tennünk kell! Tanácslom, forduljunk jogorvoslatért felsőbb hatóságokhoz! Az Úr talán éppen megfelelne!
NŐK KARA (felháborodva) Az Úr nem lehet! Az Úr is férfi! Nőt akarunk! Legyen ombudsmanunk, de nő legyen!
FÉRFIAK KARA (gúnyosan) Ki hát az ombudswoman? Héra, Zeusz felesége? Vagy Iuno, Jupiter hitvese? Esetleg Indra párja Indiából, maga Szacsí?
BIBERACH (még hangosabban) Ne hagyjuk magunkat! Férfiak, nézzünk körül a házunk táján! Vizsgáljuk ki az esetet, és jelentsük, amit találunk!
FÉRFIAK KARA (fölmorajolva) Helyes, helyes! Magát bízzuk meg vele! Írja meg! Kap rá tizenöt napot!
NŐK KARA (zúgva) Harcra föl!
FÉRFIAK KARA (dübörögve) Előre, diadalra!
 
BIBERACH Dicső úr! Mily nemes arcél! Rajongói kérhetnek kelmedtől autogramot?
VARGA JÓSKA (szemérmesen) Hogyne, hogyne. Természetesen. (egy diszpó hátoldalára firkantja a nevét) Tessék.
JAGO Mily megtiszteltetés, hogy találkozhattunk önnel. Minden nap nézzük, és nagyon nagyra becsüljük ám önt, tudja-e… Ha férfi mondhat ily szót férfiúnak: szeretjük.
VARGA JÓSKA (elpirul) Na, ugyan, ugyan, nem kéne…
BIBERACH (mintha csak maga elé) És még népszerűbb is lehetne…
VARGA JÓSKA (fölkapja a fejét) Hogy mondja? No, folytassa csak bátran, barátom, szívesen beszélgetek a… a nézőimmel.
JAGO (közelebb hajol) Volna itt most egy kis lehetőség, biztosan hallott róla…
BIBERACH (a másik füléhez) Hogy vitathatók a statisztikai arányok…
JAGO Alulreprezentáció…
BIBERACH Esélyegyenlőtlenség…
JAGO Ki lehetne aknázni…
BIBERACH Egyeseknek most fölfut…
VARGA JÓSKA (elgondolkozva) Gondolják? Gondolják, hogy…? Azt…?!
JAGO ÉS BIBERACH (együtt) Igen! Igen, biztosan! Ez a megoldás!
VARGA JÓSKA (lehalkítja baritonját) És tudják, hol végeznek ilyen műtétet…?
 
NŐ (fennhangon) Elkészült hát a jelentés!
FÉRFI (harsogva) Kezünkben a dokumentum!
NŐ A táblázatokat CD-n kérjük!
FÉRFI Hozzanak azonnal egy projektort!
 
OTHELLO Hol az a látvány? Vesd körbe tekinteted, nagyúr. Mit akarsz te látni? Ha jajt, ha szörnyűt, ne keresd tovább.
BÁNK Én bán vagyok, nemes mór, de ember is. Egy bánnak kell látni minden könnyeket: magának könnyezni nem szabad.
OTHELLO S mondd, hol van Melindád? Az egyletben?
BÁNK És a te Desdemonád? Ugyanott? Avagy másutt?
OTHELLO Nem méltó Bánkhoz e föltételezés. Egyszer már pórul jártál hasonló ügyben!
BÁNK Jobban teszed, ha hallgatsz, mór! Lehet, téged nem is Shakespeare írt, hanem Sir Henry Neville!
KATONA JÓZSEF (kibontakozik a köpeny mögül) Tényleg, Vilmos, már korábban akartam kérdezni: mi igaz ebből az egészből?
SHAKESPEARE (kibúvik köpönyegéből) Mármint hogy nem is léteztem volna? Nézz rám, Joe, mert négyszáz év múltán én már azt se tudom, fiú vagyok-e vagy lány.
OTHELLO (a szerzőhöz) Csak arra kérlek, ha ezt a rémséget levélbe írod, olyannak fess, ki szertelen szeret, s nem okosan.
BÁNK (átöleli Othellót) Nincs a teremtésben vesztes, csak mi.
VECSEI MARI (belép) Abbahagyni, gyerekek! Munkára! Indulni kell, este híradó.